Magyar Péter már a beiktatása előtt felszólította a leköszönő kormánytagokat, hogy etikai okokból mondjanak le a nekik járó juttatásokról. A Fidesz részéről Gulyás Gergely ezt „kisstílűnek" nevezte — majd bejelentette a kompromisszumot.
Az Orbán-kormány leköszönő miniszterei a végkielégítésüket a kárpátaljai Nagydobrony gyermekotthonának ajánlják fel. A megállapodást Gulyás Gergely, a korábbi Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette be, Magyar Péter pedig elfogadta az ajánlatot. A pénz nem közvetlenül a politikusoktól kerül az alapítványhoz: technikai számlára gyűjtik össze, majd onnan utalják tovább.
A tét nem csekély. A legtöbb miniszter esetében a végkielégítés bruttó 23 millió forint — ez a hathavi illetménynek felel meg, amelyre azok jogosultak, akik legalább három évig töltötték be tisztségüket. Nagy Márton volt nemzetgazdasági miniszter és Lantos Csaba volt energiaügyi miniszter esetében az összeg elérheti a bruttó 38 millió forintot is, mivel ők magasabb, havi 6,36 milliós fizetést kaptak. Csak a miniszterek végkielégítése bruttóban meghaladja a 350 millió forintot — az államtitkárokkal együtt ennél is jelentősebb összegről van szó.
A vita kirobbanásának előzménye, hogy Magyar Péter kezdetben egyáltalán nem akarta kifizetni a juttatásokat. Munkajogászok azonban figyelmeztettek: a végkielégítés törvény alapján jár, visszatartása jogilag erősen vitatható, a leköszönő kormánytagok akár be is perelhetnék az államot. Gulyás erre is utalt, amikor azt mondta, „a miniszterelnök sem áll a törvény felett." A mostani megoldás ezt a jogi csapdát kerüli el: a pénz kifizetésre kerül, de nem a politikusoknál marad.
Magyar Péter az átadás-átvételen ugyanakkor fenntartásait is jelezte: azt kérte, lássanak garanciákat arra, hogy a pénz valóban a kárpátaljai gyerekekhez jut, és ne kerüljön vissza Rogán Antalhoz vagy Lázár Jánoshoz.
A miniszterelnök aggodalma nem alaptalan. Felmerül a kérdés: ki ellenőrzi, hogy a nagydobronyi gyermekotthon valóban független-e a leköszönő politikusoktól? Az Orbán-rendszer 16 éve alatt az állami és félállami pénzek átirányítása „jótékony célú" alapítványokon és közalapítványokon keresztül bevett gyakorlattá vált — gondoljunk csak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, amelyekbe százmilliárdokat toltak, miközben azok irányítása végül ismerős kezekben landolt. Nem kizárható, hogy a nagydobronyi intézménynek is vannak olyan fenntartói vagy kuratóriumi kapcsolatai, amelyek révén a felajánlott összeg közvetve visszaáramolhat az eredeti kedvezményezettekhez. Ezt az új kormánynak — és a független sajtónak — kötelessége alaposan kivizsgálni, mielőtt a technikai számlán összegyűlt százmilliókat továbbutalják. Ha ez elmarad, könnyen előfordulhat, hogy a közvélemény szemében hangzatos gesztusnak tűnő megállapodás valójában ismét a közpénz eltüntetésének egy újabb, csak elegánsabbnak látszó formája lesz.